Mission? Possible! Kisgyerekkel a Magas-Tátrában

Ezt a bejegyzést elsősorban azoknak írom, akiknek még kicsi gyerekeik vannak, de mégis szívesen bevállalnának egy izgalmasabb kirándulást, mondjuk, ami messzebb van a Normafánál. Valami olyat, ami rejteget kihívásokat. Valami olyat, ami már egészen magashegyi. Hogy igazi élmény legyen, de mégis biztonságos. Hogy felmenjen az adrenalin, és legyen részünk élményben. Mert aki kisgyerekkel a hátán nekivág a Magas-Tátrának, annak egészen biztosan lesz része élményben. Pelenkás korú, alig-alig önjáró, még háton hordozott kisgyerekkel nekivágni a Magas-Tátrának, pláne „téli szezonban”: sokak szemében tűnik lehetetlen vállalkozásnak! Pedig nem az! Mi is kaptunk hideget, meleget, mikor barátainkkal és egyben kedvenc túratársainkkal, családonként egy-egy alig egy éves gyerekkel nekivágtunk a kalandnak. Mint minden (pláne babás vagy kisgyerekes) utazásnál, a siker itt is a körültekintő felkészülésben rejlik. Mit számít egy kis többlet-készülődés, ha utána fantasztikus élményekben lehet részünk?

Nézzük, mit adhatunk magunknak és gyermekünknek egy jól szervezett tátrai túrával?

Rövid úton elérhető, gyönyörű magashegységet. Fantasztikus, harapni való levegőt. Na és havat! Még májusban is!

Miért jó a “téli szezonban”, mondjuk, májusban utazni?

Mert júniustól a Tátrát ellepik a kirándulók, a turisták. Kígyózó sor a felvonók pénztárainál, tömött sorok az ösvényeken, egy-egy szűkebb helyen már-már dugó. Májusban már jó az idő, igaz, hó még méteres magasságban akad szinte mindenhol, de az ösvények járhatók, a havas hegyoldalak pedig szemet gyönyörködtetőek. Az ösvényeken járva pedig nem lesz az az érzésünk, mint mondjuk itthon húsvétkor a Rám-szakadéknál, vagy éppen a hetes buszon.

Miről nem szabad elfeledkezni?

Hogy a Magas-Tátra valódi magashegység, ahol az időjárás kiszámíthatatlan és erre mindig készülni kell! Szárazon tartható csomagok, vízálló lábbeli, tartalék ruházat, meleg folyadék!

Az időjárás repertoárja: avagy mire lehet számítani a Magas-Tátrában májusban?

Mindenképpen nagyon változékony időre, mint ahogy egyébként az év összes többi időszakában is. Mi anno egy nap kivételével minden nap kaptunk hideget-meleget egyaránt, azaz volt minden nap eső, napsütés, köd, felhő, meleg és hűvös is. Hóban minden nap gyalogoltunk, volt ahol térdig, a barátunk konkrétan derékig süllyedt benne… gyerkőccel a hátán.

Mire kell felkészülni?

Arra, hogy ha kisgyerekkel utazunk, bizony elég sokat kell majd őt hegymenetben cipelni. A jó hír az, hogy helyenként néhány száz méter szintkülönbség leküzdéséhez segítséget kaphatunk a modern kor olyan vívmányaitól, mint a felvonó, a libegő és a fogaskerekű. Ezekkel az előnyökkel mi is éltünk, utaztunk a fogaskerekűvel, lógtunk a kabinos felvonóban és fellibegtünk a Lomnici-csúcsra a kis lélekvesztő piros ládikában.

Hogy kell elképzelni egy ilyen túrát?

Csak lazán! Itthon persze nem árt az alapos felkészülés: eldönteni, mit szeretnénk látni, és ezt hozzáigazítani a gyerekeket a hátukon  háti hordozóban cipelő apukák teherbírásához. Hosszú, megerőltető túrák tehát kizárva (többnyire azok, amelyek téli szezonban egyébként sem látogathatók – de kisgyerekkel úgysem fogunk olyan magasságokba törni). Célszerű maximum három-négy órás útvonalakat választani, lehetőség szerint színesítve valamelyik korábban említett tátrai “jármű” igénybevételével. Minden nap, minden eshetőségre készülve legyen nálunk mindig esőkabát, meleg ruha, bőségesen víz, élelem. A túrák során iktassunk be gyakori pihenőket, minden alkalommal időt hagyva szülőnek-gyereknek egy kis pihenésre, felfrissülésre, nézelődésre, a gyerekeknek egy kis mozgásra, bogarászásra.

És miért jó mindez?

Mert fantasztikus élmény! Aki túrázott már hegyekben, az tudja, milyen nagyszerű érzés járja át az embert a kitűzött cél (legyen az egy hegycsúcs, egy hegyi tó, egy menedékház vagy egy vízesés) elérésekor, íme, megcsináltuk, íme, itt vagyunk és bár még nem értik, hol jártunk, milyen magasztos érzés saját erőnkből felkapaszkodni valahová, de mégis, láthatjuk a gyerekek szemében is az álmélkodást, a rácsodálkozást, miközben a magas hegyeket, az óriási fenyveseket, a tengerszemeket, a vad vízeséseket vagy éppen zúgó patakokat csodálják.

Mert jó együtt lenni és mert jó mindezt a sok szépséget együtt megtapasztani. Szerezzük meg mindannyiunknak ezt az örömet és ha érzünk magunkban bátorságot, vágjunk bele!

A Magas-Tátrában készült képeinket itt tekintheted meg.