Magyarországi kisvasutak körkép – újratöltve

Egy kedves olvasóm legutóbbi kisvasutas bejegyzés nyomán  megosztotta velem/velünk a katautak facebook oldalán, milyen sok felé kisvasutaztak már az országban. Nagyon jó volt olvasni, mennyi felé barangoltak már, kipróbálva az ország számtalan kisvasútja közül jó néhányat. A színes felsorolásban nem szerepelt a pálházi kisvasút, ezért gondoltam, megosztom veletek az ezen a vonalon szerzett legfrissebb tapasztalataimat. Olvassátok szeretettel!

A pálházi vonal az egyik legrégebbi a Magyarországon működő kisvasutak közül. A közel tíz km-es útját a Kemence-patak gyönyörű völgyében teszi meg. A jegyvásárláskor kapunk egy takaros kis katalógust is, melyből számtalan érdekes információt megtudhatunk a vonalról. Például azt, hogy hajdanában, mikor még az erdőgazdálkodásban töltött be fontos szerepet, bizony, lóval vontatták a kocsikat felfelé, lefelé pedig egyszerűen csak hagyták gurulni, csak úgy az Ipartelep környékén kezdték el lelassítani a kocsikat.

Apropó, Ipartelep. Már itt az első megállóban élmény vár bennünket, egy miniatűr múzeum formájában, mely elsősorban az erdő élővilágát hívatott bemutatni.

Ahogy tovább zakatol a vonat, egyre beljebb hatolunk a szépséges zempléni erdőben és közben végig páratlan látványban lehet részünk. Egyrészről szinte folyamatosan rálátni a Kemence-patakra, amely hol kiszélesedik, hol összeszűkül, hol felgyorsul a vize, hol pedig épp csak folydogál. Másfelől csodálhatjuk az itt meghonosodott óriási, különleges páfrányokat, vagy éppen gyönyörködhetünk az útba eső csöppnyi települések egyikében.

Választhatunk, hogy utunk hol érjen véget. Leszállhatunk már Kőkapunál, ahol hatalmas játszótér, patakpart, egy gyönyörű tó és számtalan kirándulóút várja a látogatókat.

De utazhatunk a végállomásig, Rostallóig is, ahonnan könnyűszerrel elérhetjük a Páfrány-tanösvényt, mellyel egy könnyed, izgalmas kitérőt tehetünk az erdő világába, mielőtt célba vesszük az előbb említett Kőkaput.

Kőkapun az éhes szájak sem maradnak hoppon: étterem is várja az erre járókat, de a magam/magunk részéről inkább a mögötte megbújó mézeskalácsost ajánlanám mindenki figyelmébe…