Kirándulás kisbabával – néhány gondolat a hordozásról

Akár gyerek(ek)kel bővülve ismerkedik a család a természetjárós életformával, akár korábban is a szülők életformájának része volt a kirándulás, a túrázás, a jó hír az, hogy kisbabával, vagy nagyobbacska gyerekünkkel sem kell lemondani a természetjárásról addig, amíg csemeténk képes lesz arra, hogy saját súlyát felcipelje a hegytetőre. Anyáinkkal ellentétben mi már nem vagyunk arra a sorsra kárhoztatva, hogy kisbabánkkal csak és kizárólag ölben vagy babakocsival hagyhatjuk el a lakást.

A régi-új találmány, a hordozó praktikus segítség, ha kedvünk támad gyermekünkkel kiruccanni a természetbe. Mindenféle tudományos magyarázatot mellőzve a saját tapasztalataimat szeretném megosztani hordozás ügyben.

Tekintettel arra, hogy mi „menős” család vagyunk, szinte már a nagyobb fiam születése előtt téma volt, hogy „és miben visszük magunkkal?” Akkoriban még gyerekcipőben járt itthon a hordozás, a Nandu-féle hordozókendők akkoriban jelentek meg a piacon. Gyorsan vettünk is egyet. Sajnos, hiába vettük a leghosszabbat, talán a mi ügyetlenségünk miatt is, de tény, hogy használtuk ugyan, de nem lopta be magát a szívünkbe. Így aztán, ahogy megtanult ülni a nagyobbik fiam, áttettük egy Vaude-típusú vázas háti hordozóba. Emlékszem, olyan csöpp volt benne, hogy párnát kellett tenni a feneke alá, de a kívánt hatást elértük: szívesen ücsörgött benne a kirándulások alkalmával és boldogan nézelődött, örült minden szembe jövő levélnek, hegyoldalnak, ha pedig ráunt a nézelődésre, nagyokat aludt az apja hátán utazva.

Kisebbik fiam születésekor már „divat volt” a hordozás, így nála már inkább a bőség zavarával küzdöttünk. Kezdetben béreltünk hordozót (nagyon jó ötlet, több félét is ki lehet próbálni, minimális összegekért), végül pedig egy Beco csatos hordozó mellett döntöttünk. És nem bántuk meg! Nagyon praktikus találmány! Könnyű fel- és levenni, a gyerkőcöt tökéletesen tartja, lehet benne hordozni elől és hátul is. Már újszülött kortól használható, köszönhetően a benne lévő újszülött betétnek (kár, hogy nem vettük meg mindjárt az elején – ezt a funkciót mi nem tudtuk kihasználni). És mi használtuk eleget! Vittük benne mindenhová. Az első hónapokban még elől hordoztuk, ő pedig a hordozóban töltött idő nagy részét alvással töltötte. Később már többet volt ébren, ekkor kezdtük háton hordozni és nagyon élvezte, hogy világot láthat. Érdekes, mert ő elég hamar kikérezkedett ebből a típusú hordozóból és alig múlt egy éves, mikor áttettük a vázas háti hordozóba. Azóta is ebben kirándul. Talán azért szereti jobban, mert magasabban ül benne és nincs annyira a felnőtt testéhez szorítva: szabadabban mozog, messzebbre ellát, ezáltal nagyobb élmény neki egy-egy kirándulás.

Egy szónak is száz a vége: nem kell a kisbabával sem otthon maradni, ha kirándulni indul a család. Keressük meg a számunkra legmegfelelőbb hordozóeszközt, kössük magunkra, csatoljuk fel, vagy ültessük háti hordozóba a gyerkőcöt és irány a friss levegő! Mindenkinek jó kimozdulást kívánok!