Irány Matula kunyhója – kirándulás a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban

Micsoda név az, hogy Fenékpuszta? Egyáltalán, jelöli a térkép? De jelöli ám! És hogy mit takar? A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik gyöngyszemét, a Diás-szigetre induló vezetett túrák kiindulópontját. Diás-sziget… ugye, nem nagyon mond semmit? De ha azt mondom, Matula bácsi, vagy Tüskevár, ugye, már ismerősen cseng?

Kész időutazás, ha idelátogatsz. Újra gyermekké válhatsz, gondolatban belemerülhetsz a berek-béli kalandokba. Amit gyerekkorodban a könyv lapjait bújva álmodtál meg magadnak, itt és most a valóságban is megelevenedik előtted. Láthatod “a kunyhót”, láthatod a lápot, mocsarat, folyót, madarakat, békákat és mindazt, amit Matula megmutatott Tutajosnak és Bütyöknek.

Végigjárva az itt kiépített Kócsag Tanösvényt (csak szakvezetéssel látogatható!) egyre mélyebbre jutsz a berekben és bizonyos, hogy egyre mélyebbre jutsz a gondolataidban.

A tanösvény tábláit és a szakvezetőt követve sétálhatsz a csillogó vizű folyó mentén, bepillantást nyerhetsz az itt élő állatok, főleg madarak életébe, megtudhatod, mi haszna volt errefelé a bivalyoknak, és hogyan életek egykoron az itt élő halászok.

A szakvezetőtől még ennél is izgalmasabb dolgokat is megtudhatsz.

Például, hogy hány denevér fér el egy csöpp odúban, miért nem szeretik errefelé a hattyút, hogyan “használták ki a kárókatona képességeit”, finom-e az ürge húsa, vagy hogy tényleg itt forgatták-e a filmet.

A Fekete Istvánnak emléket állító ház előtti táblán pedig elolvashatod a berek írójának Nádas című gyönyörű versét, melyet nem csak érteni, érezni is fogsz, ha nyitott szívvel látogatsz ide.

Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy suhog a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizekben rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és a lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt?

Láttál-e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon,
a vándormadár hogy mit üzen?

És nádi széna volt-e párnád,
millió béka a muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz,
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsímogatja szívedet.

Örömteli kirándulást kívánok mindenkinek!